Elisabeth Goudge: Holdhercegnő

Ennek a könyvnek, illetve nem a könyvnek, hanem az elolvasásának érdekes a története. Először volt egy rövid részlet a filmből, az, amikor Holdfölde kapujánál Robin megtámadta a kocsit, amiben Maria utazott. Majd a vége, ahol az oroszlán és egyszarvú egymás mellett állnak.

Mivel a közepét nem láttam, mindenképpen el akartam olvasni a könyvet. El is kezdtem, kicsit más volt, mint az a pár részlet, amit a filmből láttam. aztán abbahagytam a harmadik fejezetnél, mert mégis előbb a filmet kéne megnézni, hisz a könyv az százszor jobb szokott lenni a filmnél. Megnéztem. Elragadó. Úgy maradtam. Nem akartam elhagyni a film világát, a zenéjét végtelen lejátszásban hallgattam.

Aztán folytattam a könyvet ott, ahol abbahagytam. Maria Merryweather árva lesz, és nevelőnőjével nagybátyjához költözik, vidékre. De itt a nagybácsi nem olyan mogorva, mint a filmben, ellenben a öltözködést nagyon is komolyan veszi. Nincs hatalmas fekete kutya, inkább hatalmas rőt állat, a farka végén bojttal, és egy kis fehér ló, amiről nem illendő beszélni. Robin itt nem tartozik a másik családhoz, ahogyan Loveday sem. Valójában, kicsit csalódtam a könyvben. Ilyen még velem nem fordult elő, hogy a film jobban tetszett volna, mint a könyv. Ez kissé lehangolt.

Ennek ellenére voltak benne jó dolgok, például amikor kiderül, kicsoda is az a bizonyos francia udvarló.

Változtatások esedékesek

Könyvesblogokat olvasva döbbentem rá, hogy mégsem olyan jó, hogy én teljesen spoilermentesen írok. Teljesen személytelenül. Így majd senki sem akarja elolvasni azokat a könyveket, amiket annyira ajánlok, hiába mondom a Sayonara Bar-ra is, hogy a sárga borítós könyvet kell először elolvasni.

Ezentúl úgy írok, hogy mindent leírok, de majd próbálom nem ellőni idő előtt a poént.

Ráadásul elég ostoba módon adtam meg a kategóriákat, biztosan nem voltam egészen magamnál. Ezentúl nem használom az értelmetlen "Alternative"-ot és "Technical"-t. Ezentúl több időt fordítok arra is, hogy az elolvasott könyveket ne csak listázzam, hanem rendesen megírjam, és feltegyem az ismertetőt is. Ezentúl figyelmesebb leszek.

Susan Barker: Sayonara Bar

Félve vettem a kezembe a kötetet, hiszen a hátulján az írás izgalmas manga-krimit ajánlott, és én nem szeretem a krimit. Humbug volt. Manga csak annyira, amennyire a borító, krimi meg egyáltalán nem.

A könyv három főszereplője szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Ez kicsit emlékeztetett a Város két fül közöttre. A szőke, angol Mary, aki hosztesz a Sayonara Barban, és belekeveredik a japán alvilág ügyeibe. Watanabe, a szakács, aki megszökött kötelességei elől, hogy egy bárban dolgozzon, és kínosan részletes módon mutatja be, mit jelent neki a hipertér érzékelése. Sato-san, a magányos sarariman, akit hallucinációk gyötörnek, és jobb híján a munkába menekül.

Elolvastam. Érdekes volt. Kicsit akció, kicsit misztikum, kicsit talán cyberpunk, bár ebben nem vagyok biztos. Igazából a negyedik dimenzió, mint olyan nem tudom, melyik műfajban állja meg a helyét, és nem az időre gondolok.

(Aki manga-krimit akar, annak a Death Note-ot ajánlom!)

...

Mostanában nem került új bejegyzés, de nem azért, mert nem olvasok, hanem azért, mert annyit olvasok, s időm nincs mind leírni.

Kleinheinz Csilla: Város két fül között

Először a cím nem mondott semmit. akkor már inkább a borító. Digitális festmény, akrobatikus mozdulat. A könyv három szereplője építi álmában a várost. Evelyn, aki csak álmában nő, valójában élete alkonyán járó transzvesztita. Max, a fiatal a német férfi, aki szerelmi csalódás miatt álmában újra és újra elköveti ugyanazt a gyilkosságot és Vali, a tizenhét éves budapesti lány, aki az Artistaképzőbe jár. De a várost mégsem a lány alakítja, hanem az évekkel ezelőtt elhunyt ikerbátyja, Kolos. A fiú, aki csak az álomban létezik, s akinek vágya kitörni a valóságba, ami néha sikerül is.

A borítóról, talán a szemek túl nagyok, mondhatni, majdnem mangásak lettek, ez kevésbé tetszik. Vali úgy néz ki, mint akiben kínai vér csörgedez, míg Kolos valami Drakula-regény titkos szereplője. Egyik sem néz ki tizenhétnek.

A könyvet ajánlom elolvasásra, főleg azoknak, akiknek szintén van egy városuk két fül között. Nekem is van.

Stéphanie: Savanyú uborka csokoládéval

Bár a 14 éves Stéphanie tekinthető a könyv valódi szerzőjének, Philippe Labro szerkesztette azzá, ami. Igaz történet, naplószerűen, füzetlapokra írva, ezt jutatta el a megírás után két évvel később Stéphanie egy kiadóhoz, ami meg is jelentette a lány történetét. Hogy miről szól? Egy francia tinédzser világnézetéről, arról, hogy mit gondol a felnőttekről, a barátairól, a macskájáról, a fiúkról vagy épp azokról a férfiakról, akik fiatal lányoknak mutogatják a lábuk közötti kinövést.

William Shakespeare: Rómeó és Júlia

Emlékszem még azokra a régi nyelvtanórákra, amikor Shakespeare nevét tanultuk elválasztani. Emlékszem egy múltbéli jelenetre, magyar érettséginek hívták, szem becsuk, tételt húz. Telitalálat! Ezt sem olvastam, mint megannyi kötelezőt abban az időben. Az, hogy valamit mindenképpen muszáj volt elolvasni, elvette az ember kedvét, majdnem örökre. Aztán jött egy szikra, egy animációs film, igaz japán, de ez nem jelent semmit. Megnéztem, s rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem az eredeti művet. Mindenképpen utána akartam nézni. Az, hogy miképp sikerült leérettségiznem belőle, máig se tudom. Pedig nagyon szép, nagyon szomorú, és néhol még vicces is. Két féle fordítása létezik, Kosztolányi Dezső és Mészöly Géza. A köteten belül mindkét fordítás megtalálható, én úgy olvastam, egy felvonás ebből, aztán ugyanaz abból. Mészöly jobban tetszik, de a Kosztolányiban több a vicces elem.

Neil Gaiman: Csillagpor

Van úgy, hogy ha elolvastál egy könyvet, és látod a belőle készült filmet, csalódva hagyod el a nézőteret. Ám ha fordítva csinálod, előbb a film, aztán a könyv, nemhogy csalódás nem ér, de j kalandokkal gazdagodsz.

Mire vágyik igazán egy fiatal fiú? Mi a legfőbb kívánsága? Ha nem a boldogság, akkor semmi. És mire vágyik egy herceg, akinek nemritkán jó pár testvérével kell felvennie a versenyt a trónért? És mire vágyik a boszorkány, akit csúffá tett az idő?Mert van úgy, hogy lehull egy csillag, nem véletlenül, nem szántszándékkal, és soha nem tud visszatérni. Van úgy, hogy egy fiatal fiú úgy érzi, bármit megtenne szívszerelméért, vagy azért, akit annak hisz. Van úgy, hogy sorban vesznek el a hercegek, és kérdés, kié lesz az uralom? És kié lesz az opál, ami az uralkodó jelképe, s ami leütötte a csillagot az égről. És van úgy, nem minden az, aminek látszani óhajt.

És hozzáteszem, a könyv nem egy apróbb vagy épp nagyobb dologban tér a filmtől. De nem árulom el, miben. Mindenesetre más, mégis, mindkettő élvezetes.

Mikó Csaba: Tükörváros titka

Alapból nem szoktam magyar íróktól fantasyt olvasni, magam sem tudom, miért. Hogy mégis mi vett rá, hogy elolvassam, elmondom. Nem a borítórajz, mert az nem fogott meg. Sokkal inkább a vastagság és a cím. Egy hangzatos cím igazán olvasásra fog.

Adott egy fiú, aki kiskora óta arra készül, hogy a király testőrségében szolgáljon. Adott egy testőr, akinek bujdokolnia kell. Adott egy város, amit homály és titok leng körül. Adott egy uralkodó, aki nem a jog szerinti örököse a trónnak. És adott egy kő, ami mindent megváltoztat, ha jogos tulajdonosa kezébe kerül. Marcó a városba érvén nem azt tapasztalja, amire számít évek óta. Tükörvárost sötétség és por lepi. A király nincs többé, és eddig hazugságban élt.Mikor pedig a sors összehozza a Gyermekváros alapítójával, úgy érzi, megtalálta azt, amit mindvégig keresett. De itt még nem ér véget~

(-_-' Nehéz úgy írni, hogy ne lőjem le a fontosabb jelenteteket.)

Jeanne DuPrau: Szikraváros

Senki sem tudja, mi volt korábban. Senki sem tudja, mi van az ég fölött és honnan jön a folyó. Nekik a világ és a lét attól függ, meddig tud a generátor áramot biztosítani. Az áramkimaradások egyre gyakoribbak, a készletek fogynak, és akinek hatalom van a kezében, mindent önmagáért tesz. De mi történne, ha valaki mégis megkeresné, hol ered a folyó. Ha valaki abban bízna, hogy nem ők az egyedüli emberek, ha valakinek sikerülne, és feljutna a felszínre, akkor megtudná, hogy valójában kék az ég, és nap süt.

Lina, kishúga Poppy és Doon elindulnak egy nap fölfelé, meg is találják az utat a szabad ég felé.